Minden, ami otthon

Hogy melyik helyiség az, amelyikben a legtöbb időt töltjük? Ha az alvást nem vesszük figyelembe, akkor nyilván a nappali lesz a nyertes. A nappalinak számos alapvető bútordarabja van kezdve az ülőalkalmatosságoktól a dohányzóasztalig. Ezek mellett persze a tárolókapacitás is alapvető lehet, még ha a nappalinak nem is ez a legfontosabb funkciója. Pont ezért kell különbséget tenni egy a hálószobába kerülő és egy a nappaliba kerülő szekrénysor között. A nappaliba egy teljesen más funkciójú szekrénysor passzol, mint egy hálószobába. A nappali esetén nem az a lényeg, hogy a szekrényekkel a lehető legtöbb tárolóterülethez jussunk, sőt egy nappalit nem is szabad túlzsúfolnunk, annak valamennyire szellősnek kell maradni, hogy az ott tartózkodókban ne keltsen nyomasztó érzést. A nappali esetén tehát ne a szekrénysor uralja a teret. A nappaliba inkább világosabb színű szekrénysort válasszunk és a méretre is figyeljünk. Persze az sem probléma, ha a szekrénysor egy egész falfelületet lefed, de ekkor nyitott, polcos részekkel próbáljuk meg megtörni a szekrény sík felületét, hiszen ezzel is szellősebbé tehetjük a teret. Beiktathatunk egy Tv állványt, vagy egy hifi-torony állványt is a szekrénysorba. A hálószoba esetén más a helyzet, hiszen a legtöbben itt tartjuk ruháinkat, tehát a szekrénysor esetén, mely ebbe helyiségbe kerül, a megfelelő tárolókapacitás az egyik legfontosabb tényező.

A hálószobákkal azonban van egy probléma, mégpedig hogy ezek mérete általában jóval kisebb, mint a nappalié, így itt fontos szempont a megfelelő helykihasználás. Ezek a szekrénysorok sokkal zártabbak, mint egy nappaliba elhelyezhető szekrénysor, hiszen a ruhák tárolása ezt kívánja meg. A színekkel a hálószobában is óvatosan kell bánni, főleg ha annak mérete túlzottan kicsi, hiszen így egy világos szekrénysorral jelentősen növelhetjük a térérzetet. Fontos, hogy előrelátóak legyünk és ne egy akkora szekrénysort válasszunk, amibe jelenleg elférnek a holmijaink, hiszen ingóságaink, tárgyaink, ruháink száma idővel nőni fog, tehát olyan szekrény mellett döntsünk, melyben akkor is marad hely, ha azt telepakoljuk. Az sem árt, ha olyan szekrénysort választunk, mely idővel bővíthető, ez főleg a gyerekszoba szekrényei esetén lehet fontos szempont. Egyes szekrénysorok térelválasztóként is kiválóan alkalmazhatóak, így a nappaliban leválaszthatunk velük egy kis privát sarkot, mondjuk egy dolgozósarkot. Ha a szekrénysor stílusa olyan, akkor rejtett, beépített világítótestekkel sokkal jobban kiemelhetjük annak szépségét, ráadásul ha este tévézés mellett a központi világítás helyett a szekrénysorba épített fényforrásokat használjuk, akkor tompított fényeknek köszönhetően a szemünket is kevésbé terheljük meg. Mivel a szekrénysorok ilyen jelentős szereppel bírnak otthonunk szinte minden helyiségében, ezért fontos, hogy ne csak a funkcionalitás maximális kihasználásra, hanem a harmóniára is törekedjünk. A szekrények színe, formavilága és stílusa soha ne üssön el erősen az adott miliőtől. Egy úgynevezett "koloniál" stílusú kanapé mellett egy minimál szekrénysor elég elrettentő látványt nyújthat.

Egyedi konyhabútor. Sokan gondolhatják, hogy ez csak ablakon kidobott pénz, hiszen jóval drágább egyedileg elkészíttetni egy konyhabútort, mint megvenni egy elemes darabot. Egy egyedi konyhabútorra azonban jobb, ha úgy tekintünk, mint egy hosszútávú befektetésre, hiszen egy ilyen bútor képes igazodni egyedi igényeikhez így jóval megkönnyítheti a konyhai feladataink ellátását. Mert, hogy egy átlagos nő, sőt egyre több férfi is, rengeteg időt tölt el naponta a konyhába. Ha jobban belegondolunk, akkor egy konyha a családi élet egyik fontos színtere is lehet, a nappali után talán a legfontosabb. Az elemes bútorokkal a legfőbb probléma, hogy minimális az esélye annak, hogy megtaláljuk pont azt, amire szükségünk lenne. Ezek mellett egy elemes konyhabútor nem fogja kielégíteni igényinket, hiszen ezek széria darabok és nem a mi, egyéni igényinkhez, sütésim, főzési szokásainkhoz vannak igazítva, nem is beszélve arról, hogy konyhánk paramétereihez sem tudnak majd maximálisan igazodni és kihasználni annak adottságait. Az ilyen megoldások nem csak kényelmetlenségeket okozhat, de nagyban megnehezíthetik a konyhai feladatok ellátását, ezzel drasztikusan megnőhet a konyhában töltött idő. De nézzük pontosan, hogy egy egyedi konyhabútornak mik is az előnyei?

Az egyik ilyen előny, hogy pontosan tudunk igazodni a konyha méreteihez, vagyis mindent úgy tudunk kialakítani, hogy kellemesen hozzáférjünk a konyhai gépekhez, a mosogatóhoz és hasonlókhoz. A konyhapult méretét is az egyedi igényekhez lehet így igazítani, mert ha valaki nagy családi ebédeket szokott készíteni, akkor értelemszerűen több helyre lesz szükséges, míg ha ma maximum csak egy rántottát szokott összedobni, akkor egy sokkal kisebb konyhapult is elég lehet. Egy elemes bútor esetében sokszor a megfelelő tárolókapacitással is probléma van, de ha a bútort egyedileg gyártatja le, akkor ezzel sem lehet gond. Persze egy egyedi konyhabútor esetén sem kell megrettennünk az ártól, mert tulajdonképpen mi magunk döntjük el mennyit is akarunk költeni egy konyhabútorra. Ezt az árat persze nem csak a bútor mérete, hanem annak anyaga is befolyásolhatja, mert nem mindegy, hogy a konyhabútor MDF-ből, fenyőből, laminált forgácslapból, vagy egyéb faanyagból készül. Az áron persze az is módosíthat, hogy szeretnénk-e a konyhabútorba olyan extra dolgokat, mint beépített világítás, különleges minták, vagy formavilág. Egy azonban biztos, hogy konyhai feladatainkon egyszerűsíteni szeretnénk, akkor erre legalkalmasabb egy egyedi konyhabútor legyártatása lehet.

Talán sokak számára nem mondok újat azzal, hogy a mai, modern klímák legnagyobb rész már nem csak a levegő hűtésére, hanem annak fűtésére is alkalmas. Ez nem egy olyan tényező, melyet félvállról vehetnénk, mikor napjainkban rengetegen alternatív fűtési megoldások irányába kacsintgatnak és próbálnak valamelyest függetlenedni a földgáztól annak magas ára, na és persze egyre gyengébb fűtőértéke miatt. Na de az igazi kérdés, hogy megéri-e klímával fűteni a hideg, téli hónapokban? A legmodernebb inverteres klímák 1 kw áramnak akár az ötszörösét is képesek leadni, mint fűtési energia. Ha gázzal, vagy akár fával fűtünk, annak van egy nagy hátránya, ami klímák esetén nem jelentkezik, ez pedig az, hogy csak lassan képesek felmelegíteni a lakás levegőjét. Mindegy hogy egy konvektorról beszélünk, vagy egy vízteres rendszerről, egy kandallóról, vagy kályháról, ezek először a fűtőtest közelében lévő levegőt melegítik fel és a hő majd fokozatosan terjed szét a helyiségben.

A klímáknak azonban van egy ventilációs rendszerük, melynek köszönhetően viszonylag gyorsan és egyenletesen tudják szétteríteni a helyiségben a felmelegített levegőt. Ha klímával fűtünk, akkor kevésbé fogjuk azt tapasztalni, hogy a fűtőtest közelében már kellemes meleg van, míg a szoba másik végében még vacognak fogaink a hideg miatt. A szoba gyors és egyenletes felmelegítése akkor lehet igazán praktikus, ha napközben nem tartózkodunk otthon, így ilyenkor lejjebb kapcsoljuk a fűtést, hazaérve azonban azt szeretnénk, hogy otthonunk levegője gyorsan, kellemes meleggé váljon. Szintén az előnyök közé sorolható még a költséghatékonyság, hiszen az elektromos áram ára jóval alacsonyabb, mint a gázé és egy energiatakarékos klíma fogyasztása nagyjából 1kw/óra (kb. mint egy hajszárítóé) és ilyen fogyasztási szint mellett is kellemes hőmérsékletet képes varázsolni a helyiségbe.Persze ha a takarékossági szempontot vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy inkább kisebb lakások fűtésére (mondjuk egy garzon) éri meg ezt a módszert választani. Ami viszont szintén előny és talán a legkézenfekvőbb, hogy egy klímának nyáron is hasznát vesszük majd, hiszen alapvető funkciója a lakás levegőjének lehűtése a nyári forróságban. A klímák fűtési képességével azonban van egy probléma is, mégpedig hogy hatékonyságuk a kinti levegő hőmérsékletétől függ. A mai, modern, inverteres klímák még akkor is képesek megfelelően felfűteni a kinti levegőt és azt a lakásban szétteríteni, ha a kinti hőmérséklet -15°C körüli. Ezen hőmérséklet alatt azonban fűtőteljesítményük annyira lecsökken, hogy szinte használhatatlanná válnak a lakás felfűtésére. Persze a Kárpát-medencében ilyen szibériai hidegek ritkán vannak, de azért minden télen előfordulhat egy-két olyan hét mikor a hőmérséklet tartósan ilyen alacsony marad, ezért a legjobb talán az, ha a klímára, mint másodlagos fűtési rendszerre tekintünk és az enyhébb hidegek során vesszük igénybe fűtési képességei, az igazán fagyos napokon azonban visszaállunk otthonunk elsődleges fűtési rendszerének használatára.

Aki kicsit is jártas a magyar kultúrtörténetben, vagy aki már egyetlen egyszer is meglátogatta hazánk valamely skanzenjét, vagy falumúzeumát, az pontosan tisztában lehet vele, hogy a kemencék, mint az egyszerű, paraszti élet szerves része, mekkora jelentőséggel bírtak az évszázadok során eleink mindennapjaiban. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az utóbbi évtizedekben a kemencék, főleg a kerti, kültéri kemencék újfent reneszánszukat élik és sokan nem csak azért döntenek egy ilyen tüzelőrendszer építése mellett, mert egy kis vidéki, autentikus hangulatot szeretnének csempészni otthonunkba, hanem azért mert az igazán tradicionális ízvilágot csak egy kemence segítségével érhetünk el. De hogy a magyarság történetében tényleg ilyen jelentős szerepet töltöttek volna be a kemencék? A kérdésre a válasz egyértelműen igen, amit az is tökéletesen bizonyít, hogy a legújabb kutatások szerint már a honfoglalás korabeli veremházak esetén is alapvető berendezési tárgynak számíttok, a mai szemmel még kezdetlegesnek tűnő kemencék. Már maga a kemence szó is arra enged következtetni, hogy ezen tüzelőrendszerek elnevezése is ebben az időszakban honosodhatott meg a magyar nyelvben, ez ugyanis egy kelet szláv eredetű jövevényszó, melyet talán már az Etelközből hoztunk magunkkal. És hogy ezek a korai kemencék mennyire is voltak kezdetlegesek? A veremházakba épített legáltalánosabb kemencetípust "kőrakás kemencének" is szokás nevezni, hiszen valójában csak különböző formájú köveket pakoltak egymásra egy boltíves formát kialakítva. Mivel a kövek között semmilyen tömítés nem volt, ezért az ilyen kemencékből számtalan nyíláson keresztül ömlött a füst, aminek köszönhetően nem lehetett éppen kellemes a veremház levegője sütés közben. Érthető tehát hogy őseink amikor csak az időjárás engedte inkább a szabadban készítették ételeiket, tehát a mostanság olyan divatos kerti, vagy kültéri kemencék már ekkor nagy "népszerűségnek örvendtek". Persze ezek még kicsit máshogy festettek, mint mai társaik, hiszen az ekkor használatos beltéri kemencékhez hasonlóan ezek is egyszerű, boltíves kőrakások voltak. Ezen kültéri kemencék ráadásul talapzattal sem rendelkeztek, így a tűztér alja egyből a talajszinten helyezkedett el. Érthető módon így a kemence használata kicsit kényelmetlen lett volna, azonban őseink erre is találtak megoldás,hiszen a kemence szája elé egy mélyedést, egy beálló gödröt ástak.

Régészeti feltárások bizonyítják, hogy gyakorta az ilyen kültéri kemencéket elpusztult, vagy lebontott veremházak gödreinek a falába ásták félig, hiszen így már nem kellett külön beálló gödröt készíteni a kemence szája elé. Az egykori veremházak helyén sokszor úgynevezett kemence bokrokat alakítottak ki, vagyis a gödör falába több kemencét is beépítettek körbe. Az ilyen kemencebokrok valószínűleg közösségi sütőrendszerkén funkcionáltak, melyeket a falu, vagy a környéken élő nemzettség tagjain mind szabadon használhattak. Persze a tehetősebbek biztos azt is megengedhették maguknak, hogy saját használatra alakítsanak ki egy ilyen kemencebokrot, ami ha egy nagyobb létszámú család számára kellett elkészíteni a kenyeret, akkor nagyon praktikus, mai szemmel "nagyüzemi" megoldást jelentett. A kültéri kemencék tehát már egy évezreddel ezelőtt is hasznos elemei voltak a mindennapoknak, de míg korábban praktikusságuk, addig ma gasztronómiai erejük miatt döntenek sokan az ilyen sütőrendszerek használata mellett.

Hogy a kémények történetét meddig is tudnánk visszavezetni azt nehéz lenne megmondani. Sokan úgy vélik, hogy az első igazi kémények csak a középkor elején, az első, kezdetleges lakótornyok megjelenésével születtek meg, ahol nem csak a füst elvezetése volt a cél, hanem hogy ezzel a felmelegedett füsttel fűtsék a feslőbb szinteket, kandallók ugyanis általában csak az alsó szinten voltak, viszont így a falba épített kéményben elvezetett füst a feslő szinteket is képes volt valamelyest felfűteni. Megbízható történelmi forrásokat azzal kapcsolatban viszont nem találni, hogy ezt megelőzően is használtak volna eleink a füst elvezetésére olyan megoldásokat, melyeket mai szemmel nézve is nyugodtan nevezhetünk kéménynek. Ez persze nem jelenti azt, hogy korábban a kémény ne jelent volna meg a különböző civilizációk építészeti kultúrájában, hiszen az épületek fejlődése értelemszerűen magával kellett hozza az igényt, hogy az égésterméket valamilyen biztonságos módon kivezessék a szabadba.

A legtöbben biztos úgy vélik, hogy a kémények őseit valahol a hidegebb, kontinentális éghajlaton kialakult kultúrákban kell keresni, azonban a nyomok felkutatását nyugodtan kezdhetjük a ókori mediterrán kultúrákban, vagy éppen Mezopotámiában, vagy éppen Egyiptom területén. Hogy miért? Azért mert füst nem csak akkor keletkezik, ha egy helyiséget tüzet gyújtva szeretnénk felmelegíteni, hiszen az ételek megfőzéséhez is tűre van szükségünk. A füst elvezetése tehát valószínűleg akkor vált fontos kérdéssé, mikor őseink a főzésre használt tűzrakóhelyet először bevitték egy épület belsejébe. Persze nem építtettek azonnal kéményeket, hogy orvosolják ezen problémát, hiszen egyszerűen vágtak egy lukat a tetőbe és füst máris távozhatót az épületből. Ez persze érzelemszerűen nem a legtökéletesebb megoldás, de hogy vajon ki jöhetett rá elsőnek, hogy a lukhoz valamilyen cső féleséget is kapcsoljanak, melyen keresztül távozhat a füst, azt nem tudni. A füsttől persze nem csak konyhai főzés esetén kellett megszabadulni, hiszen a tűz a ételek megfőzése mellett a víz felmelegítésében is szerephez jutott már a középkorban. Mint tudjuk, az ókori görögök, de legfőképpen a rómaiak, igen komoly fürdőkultúrával rendelkeztek és mind a privát, mind a nyilvános fürdök esetén a HMV, vagyis használati meleg víz megfelelő hőfokát fa eltüzelésével tudták biztosítani, mely során szintén füst keletkezett. Hogy erre ők használtak-e már kezdetleges kémény rendszereket arra nincsenek egyértelmű bizonyítékaink, még a viszonylag sok fennmaradt római lelet és épületrom ellenére sem. Hogy hova vezethető vissza tehát a kémények múltja az kérdéses, de az tény, hogy a legnagyobb fejlődésen az elmúlt 1-1,5 évszázadban mentek át. Felismertük ugyanis, hogy a megfelelő huzatossággal egy kémény nem csak a füst kijuttatásában lehet hatékony megoldás, hanem abban is hogy levegővel lássa el az égésteret, ezzel fokozva az égés intenzitását. Erre főleg a zárt tűzterek megjelenésétől fogva volt nagy szükségünk. Az új fajta tüzelőanyagok, mint mondjuk az olaj, vagy földgáz szintén nagyot lendítettek a kémények fejlődésén, így azok a épületgépészeti "professzorok", akik ezen rendszerek fejlődéstörténetének kutatásával foglalkoznak inkább csak az elmúlt évszázadokra koncentrálnak, hiszen a korábbról származó emlékek inkább csak a találgatások és feltételezések szintjén maradtak.

Egy fiatalos és trendi lakásnak manapság számtalan kötelező eleme van, akár a minimál jegyeit magán viselő ülőgarnitúráktól és elemes bútoroktól, a retro tapétákon át egészen a manapság olyan divatos és kedvelt babzsák fotelekig és puffokig. Hogy a babzsákok népszerűsége miben is rejlik? Ez elsősorban annak a kényelemnek köszönhető, amit egy ilyen ülő-fekvő alkalmatosság jelent. Persze ezt a bútort csak a fiatalok lakberendezési kiegészítői közé sorolni botorság lenne, hiszen a választható színek, formák és méretek kavalkádjának köszönhetően szinten minden korosztály megtalálhatja a saját igényeihez leginkább passzoló darabot. De mi is a titka a babzsákoknak, hogyan képesek szinte tökéletes módon idomulni testünkhöz? Ezt a töltőanyagnak köszönhetik, vagyis azon apró polisztirol gyöngyök ezreinek, melyek a babzsák belsejében találhatóak és melyek valójában egy "babzsákfotel lelkét" képezik.

Ezekkel az apró, puha gyöngyökkel csupán egyetlen probléma van, mégpedig hogy idővel, és persze ha rendesen használjuk és nem kíméljük babzsákfotelünket, akkor ezek bizony veszítenek méretükből, térfogatukból. Ennek egyenes következménye lesz, hogy babzsákunk összeesik majd és már nem lesz olyan kényelmes, mint újkorában. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy meg kellene válnunk tőle és újra kellene azt cserélnünk, hiszen elegendő egy újabb adag polisztirol gyönggyel újratöltenünk bútorunkat. A kényelem tehát a gyöngyöknek köszönhető, lakberendezési ereje azonban a könnyedén lecserélhető külső huzatnak tudható be. A rengeteg szín és minta melyek közül a külső huzatok esetén válogathatunk garanciát jelenthet arra, hogy biztos találunk olyat, mely illik egyéniségünkhöz, meg persze otthonunk stílusához, és ha meguntuk volna babzsákunk kinézetét, akkor akár mérettől függően 10-20 ezer forintért teljesen új külsőt kölcsönözhetünk a fotelnak egy egyszerű huzatcserével. A különböző huzatok azonban nem csak színükben, hanem anyagukban is széles választékkal bírhatnak, így olyan borítást is választhatunk kényelmes bútorunkra, mely ellenállóbbá teszi azt a szennyeződésekkel, vagy éppen a folyadékokkal szemben tehát akár egy teraszon vagy az erkélyen is nyugodtan belesüppedhetünk babzsákunkba. A kényelmen és a számtalan forma, valamint minta jelentette sokszínűségen túl a babzsákoknak van még egy hatalmas előnyük más ülőbútorokkal szemben, ez pedig az alacsony súlyuk. Még a legnagyobb méretű, két személyes babzsák fotelek súlya sem haladja meg általában a 15 kilót egy kisebb babzsák puff pedig a maga 2 kilójával játszi könnyedséggel mozgatható egyik helyről a másikra. Ezen tulajdonságuk egy költözés során igazi áldás lehet. Egy babzsák bútor tehát sokkal több előnyös tulajdonsággal bír, mint csupán a kényelem.

Számos olyan tárgy, főleg berendezési tárgy létezik, melynek külső jegyei mindig az adott kor stílusát, értékeit, az emberek gondolkodásmódját tükrözik. Ha ezeket jobban szemügyre vesszük, akkor pontos képet kaphatunk az adott korról. A cserépkályhák formavilága és az azokat burkoló kályhacsempék is hasonló átalakuláson mentek keresztól az elmúlt évszázadokban, így azok pontos és érdekes mementói az adott kor művészetének. Maguk a cserépkályhák az Alpok környékéről származnak, de hogy mikor készíthették az elsőt, azt nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy a XIV. század elejére, már mind a mai Svájc, Ausztria, dél-Németország, Csehország és Magyarország területén elterjedt fűtési megoldásnak számítottak. Kezdetben ezek inkább hasonlítottak egyszerű agyag kemencékre, melyek falaiba, cserépedény darabkákat nyomtak bele. Magát a kályha szót is eleinte nem az egész tüzelőberendezésre, hanem csak a falába épített egyes kályhacsempékre használták.
 

A legkorábbi építészeti stílusirányzat, mely mind a cserépkályhák formájára, mind a kályhacsempék díszítettségére rányomta a bélyegét, a gótika volt. A kályhacsempék bonyolult csipkézettel bírtak, a cserépkályhák pedig alul szögletes, felül pedig általában hengeres, torony formájúak voltak. A cserépkályhák ebbe az időben egyre színesebbé váltak és az sem volt ritka, hogy egy cserépkályhán több különböző formájú kályhacsempe is helyet kapott. A XV. század végére a kályhacsempéken is megjelentek a reneszánsz stílusjegyei, gyakran használtak domborműves csempéket, melyeket színes mázzal fedtek be. A cserépkályhák szögletesebbé váltak és megszülettek az első már lábakon (általában oroszlán) álló cserépkályhák is. A XVII. század vége felé a cserépkályhák még magukon viselték a reneszánsz jegyeit, de már megjelentek bizonyos barok formák és a kályhák sarkait díszítő szobrok. Az 1700-as évek elejére aztán már feltűntek az egy az egyben a barokk stílusjegyeit magukon viselő cserépkályhák, melyek alaprajza már igen összetett volt, sokszor a baroktól tapasztalt módon eltúlzott. A kályhacsempék túl díszítettek, csigák, levelek és hasonló motívumok domináltak. De a formák és színek igazi kavalkádja csak eztán a rokokó megjelenésével kezdődött. A karcsú cserépkályhákat gyakran asszimetrikus formák díszítették és a kályhacsempék esetén addig soha nem látott széles színválaszték jelent meg. A XIX. elejére a túldíszítettség már a cserépkályhák esetén sem volt kívánatos és a színes kályhacsempék és az összetett formák helyett megjelent az egyszerűbb, klasszicista vonalvezetés, a világos, matt színek. A XX. század elején a szecesszió követelt magának helyet ezen fűtőrendszerek formavilágában és az egyszerű, letisztul vonalak és színek megmaradtak, de a kályhacsempéken megjelentek a tekergő indákat ábrázoló díszítő elemek.

Azok a cserépkályhák, melyeket napjainkban modern kályháknak nevezünk, a két világháború között nyerték el mai formájukat. Ettől kezdve, de főleg a második világháború és az azt követő időszak pénz, valamint nyersanyag hiányának köszönhetően a cserépkályháknál is elsődleges lett a funkció, a hatékonyság, így a díszítőelemek elcsökevényesedtek. A hasáb forma volt az általános és szinte minden kályhát egyforma csempe borított. Ekkortól, vagyis körülbelül az 50-es évektől vált ketté a cserépkályha és a kályhacsempe készítés. Az egyszerű, csak az alapvető funkcióját szolgáló cserépkályhákat és a formalizált csempéit nagy gyárakban kezdték előállítani. Persze, még ha minimális szinten is, de ekkoriban is megvolt az igény, a szép, egyedi és stílusos csempékkel borított cserépkályhákra, de ezeket a csempéket ekkor már csak kis szánban, erre szakosodd mesteremberek, művészek készítették Mára a cserépkályhák azonban újból reneszánszukat élik és ismét felfedeztük kiváló fűtőerejük mellett, a bennük rejlő esztétikai és belsőépítészeti lehetőségeket. Annak, hogy milyen stílusú cserépkályhát választunk otthonunkban, nagyjából csak képzeletünk szab határt. Túldíszített barok elemek, letisztult klasszicista formák, vagy modern, minimalista stílus. Az egyedi kályhacsempe készítéssel foglalkozó cégek, bármelyiket képesek számunkra kivitelezni.

Annak igénye, hogy épületeinket lehűtsük és elviselhetőbbé tegyük a benti klímát, már a korai civilizációk idején is jelen volt, értelemszerűen főleg Afrikában és a mediterrán térségben. Az egyiptomiak például már Krisztus előtt 3000 évvel rájöttek arra, hogy a folyadékok párolgásuk során hűtik környezetüket. Ezen fizikai törvényszerűséget ki is használták és nagy agyag edényekbe vizet töltöttek, melyekből a párolgás során harmat keletkezett azok külső falán, ami elviselhetőbbé tette az adott helyiség hőmérsékletét. Később a rómaiak tovább fejlesztették az eljárást és ők már csővezetékekben vizet keringettek az épületek falában, melyek lehűtötték valamelyest a belső teret. Persze ezek még kezdetleges megoldásnak számítottak és mai értelemben vett modern klímák igazi elődjeire még a 19. századig várni kellett.

 Michael Faraday 1820-ban rájött arra, hogy a cseppfolyósított ammónia párolgása során nagy mennyiségű hőt képes felvenni a környezetéből, így hűti azt. Ezt a technológiát néhány évtizeddel később már jégkészítésre is használták, de az igaz áttörésre az elektromos áram feltalálásáig még várni kellett. Azonban az ezen korai klíma berendezésekben használt gázok (ammónia és metil-clorid) igen mérgezőek és robbanásveszélyesek voltak. 1928-ban egy amerikai feltalálónak sikerült elsőként egy szénhidrogén származékot előállítani, a freont, mely akkor forradalmasította a klíma berendezések iparágát. Ez a gáz nem volt mérgező és nem fenyegetett a berobbanás sem, viszont a 80-as évekre bebizonyosodott, hogy komoly környezetkárosító hatással bír. Ekkor a hűtőgázok újabb generációjára volt szükség és megszülettek az R407C és R410A névre keresztelt, már környezetbarátabb freon változatok. A fejlesztések persze azóta is folynak, hiszen a cél hogy olyan gázokkal oldhassuk meg otthonaink klimatizálást, melyek semmilyen negatív hatással nincsenek környezetünkre. A hűtési eljárás folyamatán ugyanis nem igazán tudunk változtatni, hiszen az egy alapvető fizikai törvényre épít.

 A klíma berendezések működés elve egyszerű. A cseppfolyósított gázt beáramoltatjuk a rendszerbe, vagyis a klíma berendezés párologtatónak nevezett részbe. A folyadék, miközben áthalad a rendszeren, párolgásának köszönhetően, hőt von el a környezetétől, így a környezet levegőjének hőmérséklete csökken. Az eljárás ezen része még egyszerű, de ezután a felmelegedett gázt a rendszernek vissza is kell hűtenie, hogy újra fel lehessen használni. Szóval a felmelegedett gázt egy kompresszor a klíma berendezés kondenzátorában juttatja, ahol az lehűl és egyben lecsapódik, vagyis újra cseppfolyós állapotú lesz és így kezdődhet a folyamat elölről. Ezek után már csak a rendszerbe került hő ventilátorral történő eltávolítására van szükség. A klíma berendezések egy újabb példáját képezik annak, hogy a fizikai törvényszerűségek és a természeti folyamatok megfigyelésével és azok kihasználásával, hogyan tehetjük komfortosabbá mindennapjainkat.

Egyes lakberendezők már-már szociológusokat meghazudtoló teóriákkal magyarázzák a mára olyan népszerű lakberendezési irányvonal, minimál létezését. A sokakra kényszerből ráerőltetett nagyvárosi életmód, a kaotikus világ menyben nap, mint nap meg kell küzdenünk a túlélésért és a boldogulásunkért az ember már-már beteges módon vágyik a nyugalomra, a rendezettség látszatára, a tisztaság érzésére, ha máshol nem akkor legalább saját maga körül, otthonában. Ezt a tisztaságot és rendezettséget csempészhetjük otthonunk falai közé a minimál stílusú bútorokkal és lakberendezési kiegészítőkkel. Persze ez a stílus irányzat nem a semmiből született, hiszen egyes elemeivel korábbi stílusirányzatokra épít. A konstruktivizmusát eszméjét az avangardeból emeli át, a sokszor puritán, geometrikus formavilágot Bauhaus-ból meríti. A high-tech iránnyal szembe megy térképzési elveiben és megtagadj annak elkektizmusában rejlő szépségét.  A harmóniát, melyre az ember vágyik, a rend révén igyekszik megteremteni, mely tiszta a formákban és a letisztult színekben jelenik meg. Elhagyja a felesleges sallangokat, hiszen a hangsúly a funkcionalitáson van. A tér szolgálja az embert és ne az ember szolgálja a teret, akár ez is lehetne a minimál lakberendezési irányzat egyik jelmondata. A minimálban az egyik legfontosabb elem maga a szimmetria. A formákat és mintákat is úgy próbálja meg egymásután állítani, sorba rendezni, hogy azzal állandóságot és egyensúlyt teremtsen a térben és megalkossa az annyira vágyott rendezettséget. A minimál bútorok szerkezeti elemei nem hogy nem hivalkodóak, hanem egyenesen láthatatlanok, hiszen valódi funkciójuk nem követeli meg hogy szem előtt legyenek. A funkcionalitás a bútorok dekorálásban is meglátszik, hiszen a díszítő elemek szinte teljesen eltűnnek. Egy üveg ablak, egy alumínium kilincs, a felhozatal csupán ennyi, de ezeknek is van gyakorlati haszna. Nem csak a bútorok, hanem értelemszerűen a minimál terek díszítése is igen puritán, vagy inkább letisztult. Mivel a szabály itt is a szimmetria, ezért a dísztárgyakból általában soha nem egy darab áll a polcon, vagy lóg a falon. Az ilyen elemeket vagy az adott felület közepére helyezzük el, vagy szimmetrikusan több darabot használunk belőlük. Mivel a formák egyszerűek, a színek pedig elegánsak ugyan, de nagyon letisztultak, ezért egy minimál stílusban berendezett helyiség esetében elengedhetetlen a rengeteg természetes fény, mely szintén a nyugalom és rend megteremtésének eszköze lehet. Mivel a minimál stílusban a fény ennyire fontos, így érthető hogy ez az irányzat mediterrán térségből indult világhódító útjára. A fény mellé azonban még egy természetei elem is társul, mégpedig a levegő. A mininál terek soha nem lehetnek túlzsúfoltak, sok üres felület és levegős elrendezés, csak így lehet igazi a minimál nyújtotta harmónia. A minimál stílusnak csak egy nagy hátránya van, mégpedig hogy maga mellet nem tűr meg másikat, nem igazán kombinálható más irányzatokkal. Egy minimál térben elhelyezett más formavilágot képviselő bútor, vagy bármilyen kiegészítő igen komoly diszharmóniát tud okozni, tehát mielőtt úgy döntenénk, hogy minimál stílusban szeretnénk berendezni otthonunkat, jól gondoljuk át, mert ez lehet hogy huzamosabb időre meghatározza otthonunk teljes miliőjét. És hogy az egésszel mit nyerhetünk? A letisztultságot és a rendezettséget, mely sokunk életéből hiányzik és a kiegyensúlyozott harmónia érzését egy olyan nyugalmat otthonunk falai között, mely nagyon hasznos lehet egy fárasztó nap után, hogy kellően fel tudjunk töltődni.

A konyhában nem elég a háziasszony designja szerinti kivitelezés. Kell a hely, a napfény, a praktikum! Egy szűk konyhában nem lehet 3 fogást idegeskedés nélkül, viszonylag rövid idő alatt létrehozni. Ha felhalmozódnak a koszos edények, nem lesz hely és használható pultfelület. Ezért fontos előre kalkulálnunk, és már a konyhabútor megválasztásakor, illetve tervezésekor gondolkodjunk nagy felületekben, mosogatógépben. Annyi megkötésünk van viszont a konyhabútor elhelyezkedésével kapcsolatban, hogy alkalmazkodnunk kell a lakás építészeti kialakításához. Zárt konyhába beépített bútort, nyitottban szigetest, félig nyitottban U és L alakút, egysorost amerikai konyhába ajánlott elhelyezni. Számoljunk mély mosogató szekrényekkel, pakolófelülettel, az ételtároláshoz szükséges nagyobb terjedelmű mélyhűtővel, és praktikusan tagolt hűtővel. Minden felületet a könnyen kezelhetőség, tisztíthatóság jellemezzen. A szeméttároló is a konyhabútorban legyen kiépítve, jól elkülönítve a friss, elfogyasztásra szánt ételektől, lehetőleg zárt helyen, hogy ne terjengjen az egész helyiségben az ételmaradékok bűze, ami a legtöbb háztartási szemét közül a legorrfacsaróbb. Esetleg komposztálónk is lehet, ami manapság amúgy is divattá nőtte ki magát a tudatos, egészséges életmóddal együtt. A háziasszonyok munkáját nagyban segíti a gépesített konyha, mely a munkafázisok idejét rövidíti le. A munka lerövidítéséért felelős eszközök lehetnek a mikrohullámú sütő, mosogatógép, beépíthető sütők, szagelszívók. Ám ha mégsem szeretnénk időt nagy részét a konyhában tölteni, vagy szinte alig használjuk szabadidőnkben a mikrohullámú sütő és hűtő kivételével, természetesen nem törvényszerű a terjedelmes pakoló és tároló funkcióval ellátott, gépesített konyha. Erre a célra találták ki az úgynevezett főzőfülkéket, melyek, ahogy nevük is mutatja, a lakás egy kis, beugró helyisége, illetve a folyosó egy szeletéből kialakított rész. Garzonokba, fiataloknak kis lakásokba tökéletes alternatíva, ha egy beépített szekrényből alakítjuk ki a konyha szekciót. A szekrény ajtajaira fűszertárolót és írótáblát szerelhetünk. Felül polcos rendszert alakíthatunk ki, míg alul mini hűtőt és mosogatórészt helyezhetünk el. A felső polc alá felszerelt tároló részre pedig evőeszközöket, konyharuhát tehetünk. A másik, kis méretű lakásokba, apartmanokba, garzonokba, vagy sokat dolgozó egyéneknek kialakítható konyhatípus a teakonyha, amely minden alapvető szükséglettel rendelkezik, ami a túléléshez szükségelteti, de kis helyre méretezettsége miatt a vizes és tüzes felületek között az ideálisnak vélt 80 cm nem lesz meg. A hűtőrésznek 60 cm, a mosogatórésznek 90 cm és a tűzhelynek 60 cm van hagyva, közvetlenül egymás mellé rendeződve üres felület hagyása nélkül.

Miért akarunk folyton egyediek, mások lenni a környezetünkben élőkhöz képest? Talán a választ egyaránt visszavezethetjük a tudomány, vallás és pszichológia által megfogalmazott okokra is. Az evolúciós nézet szerint az a faj marad életben, mely túléli a környezeti viszontagságokat és minden akadályozó tényező ellenére szaporodni képes. A szaporodás (általában) két ivarérett, különböző nemű (egy fajba tartozó) egyed között történik, melynek előzményeként a párzásra kiválasztott és a kiválasztó egyaránt meggyőzte a másik felet külső jegyeivel, hogy frigyük egészséges, életrevaló utódokat fog biztosítani, mely a fajfenntartás elengedhetetlen feltételeként teljesül. Tehát, a faj fenntartása nem jöhetne létre a tömegből való kitűnés megvalósulása nélkül. Az állatvilágban is meg van a maga szertartása a külsőségek fitogtatásának, hogy a különböző nemű egyedek elnyerjék kiválasztottuk figyelmét, és ezáltal eleget tegyenek az élet kőbe vésett feltételeinek. Vallási tanokra visszavezethető indoklásként az „Isten a képmására teremtette az emberiséget” állításból indulhatunk ki. Mivel a Biblia állítása szerint az emberiség a maga útját járja a bűnbeesést követően, kizárva minden tettéből és döntéséből Istent, mint egy felsőbb hatalmat, saját maga Istenségét próbálja létrehozni. Identitását, elveit, számára szimpatikusnak vélt dogmáit, én-tudatát erősítő gondolatait külső formában próbálja megerősíteni. Saját magát azonosítja az Istennel, önmaga életét kívánja élni, minél inkább eltávolodva az „Isten által teremtett képmástól”. Ezek mind csak feltételezések, mindenesetre érdekes jelenségként szemrevételezhetjük a kamaszok lázadó korszakának deviáns öltözködését, szokásait, egy fajta tudatalatti eltávolodását a szülők által képviselt és az addig megtanult normáktól. A feltételezhető másik ok, mely a feltűnési vágy okaként konstatálható, a kompenzálási kényszer. Mikor valaki kevesebbre tartja, értéken alulinak képzeli magát, és egy hangsúlyosabb külsővel kívánja helyrebillenteni a benne eltorzult egyensúlyt. Nyilván nem minden fekete és fehér. A szépre, újra, változatosságra tett kísérleteink az öltözködésben, lakberendezésben, életvitelünkben egyaránt megnyilvánulnak, csak mert szépérzékünket akarjuk ezáltal kielégíteni. A szürke hétköznapoktól akarunk elmenekülni. A formák, szabályok alóli kihágásban kívánunk olykor-olykor megpihenni. Szerencsénkre, manapság a képzelet szülte, különleges termékek hadából válogathatunk. Legyen szó egy egyedi lámpaernyőről, vagy egy limitált szériás ruhakollekcióról, egy hétköznapitól eltérő formavilágot képviselő szobrászati alkotásról.
Leegyszerűsítve az egyediség lehet pusztán a szépség egyik formája, mely azáltal, hogy nem mindennapi élményben részesíti a csodálót, értéket őriz, melynek birtokában nem csak magunknak, de másoknak is imponálhatunk.

Maga a kályha szó, egy ókori görög szóból a „kakahosz” szóból eredeztethető. A rómaiak már használták a mai cserépkályha elődjét, de ezek elhelyezkedése eltért a maitól, hiszen az épületen kívül helyezték el, és a hőt a falakba vezették. A kályhakészítés a XII. században indult útnak Európa hidegebb országaiból, ahol nyilván az időjárási viszontagságok tették kreatívabbá az embert, és vették rá arra, hogy kialakítson magának egy olyan megoldási formát, amivel kihúzhatja a téli hidegeket. Ezeket eleinte agyagból tapasztották össze, és különböző fazekas tányérokat, bögréket helyezte rá körbe a hő megtartása végett. A tányérok visszakerültek eredeti helyükre, de az elvet megtartva, esztétikailag és a hő megtartás szempontjából jobbnak látták, ha cserépdarabokat helyeznek az agyagtákolmányra. Kezdetben csak a főurak, kolostori személyek kiváltsága volt használni ezt a fűtési technikát, majd a parasztság körében is elterjedt. Elrendezése akkor a következőképpen alakult; a kályha teste a szobában helyezkedett el, és a konyha felől történt a tüzelés. Magyarországon is eleinte az „elitebb” réteg között terjedt el alkalmazása, majd a XIII-XIV. században használata már nem kötődött társadalmi ranghoz, vagy társadalmi elismertséghez. A gót stílusú, egyterű kályhák igazán díszesek voltak, önmagában véve, funkció nélkül is szemet gyönyörködtető díszítőelemnek számítottak. A cserépdíszítés témái akkoriban egy oltárkép díszítéséhez hasonlított – nagyrészt vallási témájúak voltak-, de megjelenhetett díszítésként virág és állati ábrázolás, mely inkább a vadászat témájához kapcsolódott. A díszítés lehetett domború és homorú – tehát domború a kép, és a kép negatívja- is.

Hogyha árnyékolástechnikáról esik szó, akkor mindenkinek a redőnyök ugranak be, ami érthető is, hisze ezek képezik ezen eszközök legnagyobb részét. Fontos szerepet töltenek be nem csak az árnyékolásban, hanem a lakás hő-és hangszigetelésében is. Mivel azonban a legtöbb redőny típus fontosabb elemei mind az ingatlanon kívül helyezkednek el, ezért ki vannak téve az időjárás viszontagságainak és idővel bizony elhasználódnak, megrongálódnak. Szerencsére a legtöbb hiba olyan apró elemeknél jelentkezik, mint a redőny gurtnija vagy éppen ezen gurtni bevezetői és a rögzítők. Szerencsére ezek cseréje nem igényel komolyabb szaktudást, vagy éppen műszaki érzéket egy kis csavarozás, esetleg szegelés és máris orvosolhattuk a problémát. De mi van akkor, ha ennél komolyabb a baj és egy erős vihar mondjuk a redőny léceit rongálta meg és azok közül pár megrepedt. Ezek cseréje már egy komolyabb feladat, ezért ilyenkor már szakemberhez kell fordulni, vagy mégsem. Egy kis kézügyesség és erő segítségével ezeket is könnyen ki tudjuk cserélni saját magunk házilag, legalább is abban az esetben ha műanyag redőnylécekről van szó. Szerencsés esetben akkor vagyunk, ha olyan redőnyünk van és az újabb fajták között már sok ilyen található, melynél a lefutólábak (ezekben mozognak fel-le a lécek) valamelyik oldalát le lehet szedni. Ezzel ugyanis könnyen kiszabadíthatjuk a léceket a lábakból és máris kicserélhetjük a törött darabokat, melyeket beszerezni sem lesz túl nehéz a legtöbb redőny és árnyékolástechnikai üzlet ugyanis külön is árul redőnyléceket. Viszont a régebbi redőny típusoknál ez a megoldás nem működik és ha ilyen redőny díszeleg ablakunkon, akkor bizony fizikai erőnkre vagyunk utalva, ha ki akarjuk szabadítani a léceket ebből két sínből. Azonban ez is könnyen megoldható, egyszerűen csak ki kell őket feszíteni. Attól nem kell tartanunk a feszítés hatására lécek eltörnének, hiszen a műanyag elég sokat bír és viszonylag rugalmas is.  Először kicsit felhúzzuk a redőnyt, hogy alá tudjunk nyúlni, majd alulról megmarkoljuk az alsó léceket egyik kézzel középen a másikkal pedig a lécek szélén. Míg a redőnylécek közepét nyomni kezdjük, addig a szélükön elkezdjük őket húzni, melynek köszönhetően azok kipattannak a lefutólábakból. Ha a lécek kiszabadultak, akkor csak egyszerűen kicseréljük a hibás darabokat. A csere után persze a redőnyléceket vissza kell illesztetünk azok sínjeibe, melyet ugyanúgy tudunk megtenni, ahogy kiszedtük. Az egyik sínbe beillesztjük őket, a másikba pedig ugyanazzal a feszítő megoldással megpróbáljuk visszapattintani a lécsor szélét. Persze azért az ilyen feszítés nem tesz olyan a jót a még épségben lévő redőnyléceknek ezért, ha gyakorta történik ilyen, mármint hogy egy vihar vagy egyéb okok miatt a lécek megrepednek, eltörnek, akkor nem árt elgondolkodni, hogy az egész redőnyt lecseréljük. Könnyen megóvhatjuk a redőnyt az időjárás viszontagságaitól, ha azt egy belső tokos redőnyre cseréljük, ekkor ugyanis mind a tok, mind a redőnylécek az ablakon belül a lakásban kapnak helyet, így sokkal kisebb mértékben amortizálódnak. A másik megoldás pedig az lehet, ha sokkal masszívabb és strapabíróbb alumínium redőnyre váltunk, ami anyagának köszönhetően nem csak a szélsőséges időjárási körülményeknek áll ellen jobban, hanem illetéktelen behatolásoknak is, így biztonságtechnikai szempontból sem utolsó választás.

Ha az ember valamit vásárolni szeretne, akkor már az elején tisztában van vele, hogy úgysem fog olyat találni, mely minden paraméterével 100 %-ig igazodna az ő igényeihez, elvárásaihoz. Ezért fontos, hogy előbb egy rangsort állítson fel az ember, hogy mik is a számára fontosabb tényezők, tulajdonságok. Ez pontosan így van akkor is, ha egy új ülőgarnitúrát szeretnénk beszerezni. Egy ilyen ülőbútor esetén mik is lehetnek azok a tényezők, vagy mondjuk úgy paraméterek, melyeket rangsorolnunk kell. Az egyik az ülőgarnitúra kinézete, vagyis a dizájn. Sokan vannak akik számára az szempont kerül a képzeletbeli lista élére. Vannak olyan lakberendezési trendek és irányvonalak, melyek majdhogynem örök érvényűek és vannak olyan éppen divatos irányzatok is, melyekre pár év múlva talán már senki nem fog emlékezni. Az biztos, hogy a legjobban akkor járunk, ha egyrészről saját ízlésünkhöz, másrészről pedig a lakásban már helyet kapó többi bútorhoz igazítjuk az új ülőgarnitúra stílusát. De ezzel a dizájnnal is vigyázni kell. Vannak bútor tervezők, akik addig-addig alakítgatják az ülőbútor megjelenését, hogy az már végül a kényelem rovására megy, pedig ha jobban belegondolunk ,akkor egy ülőgarnitúrának elsősorban ezt, vagyis kényelmünket kell szolgálnia.  Ez lehet a listán a következő, a kényelem és a funkció. Hogy ebben az esetben milyen ülőbútort preferálunk azt nagyban befolyásolják szokásaink és hogy mire is használnák pontosan a bútort. Szeretünk a kanapén fekve tévézni, vagy egy ülőgarnitúra inkább a nagy családi, baráti összejövetelek alkalmával kell majd hogy ülőhellyel szolgáljon? Van külön vendégszobánk, nyilván vendégággyal, vagy majd ezt a szerepet is a kanapé tölti be. Ezek mind-mind befolyásolhatják a kényelmes és praktikus használat szempontjából az ülőgarnitúra elrendezését, a párnázat és karfa milyenségét, vagy éppen a bútor ideális méretét. És már el is értünk a következő szemponthoz, a mérethez. Tévhit, hogy egy ülőbútor méretére csak a lakás adottságai vannak hatással. Mikor kiválasztjuk az ülőgarnitúra méretét, akkor figyelembe kell vennünk a családtagok testi adottságait is. Így választhatjuk meg az ideális ülőfelület magasságot és mélységet, vagy éppen a háttámla hosszát. Persze ezen részek eseté nem csak a méret, hanem az anyag is fontos, vagyis hogy milyen alapanyagú ülőgarnitúrát választunk. Egy ülőbútor a legtöbb esetben igen komoly igénybevételnek van kitéve és korántsem mindegy, hogy milyen könnyű azt takarítani, vagy éppen hány év múlva kell majd az elhasználódás miatt lecserélnünk. A bőrről például köztudott hogy nagyon elegáns, viszont sokkal több törődést igényel. A mikroszálas anyagok ezzel szemben nem éppen tükröznek arisztokratikus hatást, de a makacsabb szennyeződések is könnyebben távolíthatóak el róluk. Tehát azt, hogy milyen anyag is borítsa az ülőgarnitúrát, elsősorban az igénybevételnek kell meghatároznia. De milyen legyen a szín és a minázat? Itt is, mint a formavilág esetében, próbáljuk az adott helyiség miliőjéhez igazodni. Ha nem tudjuk, hogy milyen szín passzolna igazán a helyiség már meglévő színeihez, akkor bátran használjuk a komplementer színskálát, hogy könnyen ráleljünk azon árnyalatokra, melyek együtt harmonizálnak. A szín, az anyag, a formavilág, a méret és a kényelem, mind olyan tényezők, melyek alapvetően fontosak egy ülőbútor esetén, de sokszor olyat találni mely ezen paraméterek esetén minden elvárásunknak megfelel, nem egyszerű feladat. Ilyenkor talán a legjobb megoldás lehet, ha egyedileg készíttetjük el ülőgarnitúránkat.

Ha otthonunk levegőjének elviselhetőbbé tételéhez klíma berendezést szeretne lakásába beszereltetni, akkor alapvetően három fő típusból választhat. Vannak ugye az olyan “retro” megoldások, mint az ablak klímák. Ezek egyetlen nagy, az ablakba szerelt egységből állnak, melyek azonban igen zajosak és nem is túl esztétikusak, ezért egyre kevesebben keresik ezt a típust. Műemléki épületek esetében mondjuk ezek jelentik az egyetlen alternatívát, ott ugyanis nem helyezhető el az épület falán az osztott rendszerű klímák kültéri egysége. A másik típus a mobil klímák családja. Ezek szintén egyetlen egységből állnak és legfontosabb előnyük, hogy hordozhatóak. Ezen tulajdonságából fakadóan főleg azok számára lehet előnyös akik albérletbe, vagy kollégiumban laknak, esetleg akik szeretnék  nyaralójukban, hétvégi házukban is elviselhetővé változtatni a klímát, de nem kívánják otthagyni a berendezést, mikor az ingatlan üresen áll. A harmadik típus, mely napjainkra a legkedveltebbé vált és kinézetének köszönhetően a lakberendezés világában is helyet  kapott, az osztott rendszerű, vagyis split klíma.  Az ilyen típusú klímák lényege, hogy van egy különálló kültéri egység az épület falára felszerelve, melyen keresztül távozik a meleg levegő és van egy, vagy több beltéri egység mely a szoba hűtését végzi. Ezek beltéri egységek sokkal halkabbak, persze nem hangtalanok, hiszen a levegő áramoltatását végzik és mindenféleképpen zajjal jár, de az ilyen egységeknél csak 20-25 decibel. Körülbelül egy könyvtárban is ekkora a zajszint. Az a hőszivattyú rendszer, mely ezekben a klímákban található nem csak hűtésre, hanem fűtésre is alkalmas, de csak -15 Celsius fokos külső hőmérséklet fölött. Az ilyen split klímákat is két külön csoportba sorolhatjuk. Vannak a hagyomány, fix kompresszoros, vagy más néven on-off kímák. Ezek a hűtőszekrényekhez hasonlóan működnek, vagyis folyamatosan  ki-és bekapcsolnak a szoba hőmérsékleti viszonyainak változásához igazodva. A probléma hogy valójában soha nem tudják eltalálni a beállított hőmérséklete, az inkább a körül ingadozik. Ennél hatékonyabb és energiatakarékosabb módon dolgoznak az inverteres klímák. Ezek képesek pontosan a kívánt hőmérsékleten tartani a szobát, úgy hogy folyamatosan működnek, de mindig csak a kívánt hőmérséklet megtartásához szükséges teljesítmény szinten. A ki-be kapcsolás hiányának köszönhetően nincsenek hirtelen elektromos áram csúcsok a rendszerben, valamint a hirtelen beindulás ás felpörgés okozta zaj is megszűnik. Arra is lehetőség van, hogy egy kültéri egységgel több szobát is klimatizáljunk, persze ehhez minden helyiségben szüksége lesz egy beltéri egységre. Ezeket a klíma rendszereket hívják multi-split rendszereknek. A modern klímák azonban nem csak kellemesebbé,  hanem egészségesebbé is varázsolhatják otthonunk levegőjét. Ha e levegőszűrők egy antibakteriális bevonatot is kapnak, akkor képesek meggátolni gombák és baktériumok megtelepedését is. A legújabb generációs klímákban már negatív-ion generátor is helyet kap, melynek köszönhetően képes semlegesíteni az elektromos berendezések keltette pozitív ionokat a levegőben, melyek nagy mennyiségben bizonyítottan dekoncentráltságot és fáradságot okoznak. Egyszóval a  modern klíma berendezések többet tudnak annál, minthogy csak lehűtik a szoba hőmérsékletét, hiszen olyan levegőt biztosítanak otthonunkban, melynek köszönhetően életminőségünk és komfortérzetünk is jelentősen megnőhet.

A feng-shui, a térrendezés ősi kínai eredetű művészete kb. 5000 éves hagyományokon alapul, mely a szellemi és fizikai tisztaság elérését, önismeret bővítését, szabad energiaáramlást, rendezettséget, önmagunk és a környezet közti harmónia megteremtését tűzi ki célul. A fennmaradt épületek is azt bizonyítják, hogy már 3000 évvel ezelőtt is a Feng Shui szerint épültek a paloták, fontosabb épületek, temetők. Ennek jegyében alakítsuk ki környezetünket, munkahelyünket, otthonunkat, hogy minél egészségesebb, tisztább, nyugodtabb életet élhessünk! Olyan hatások érnek minket, amelyeknek többnyire tudatlanul engedjük magunkat kitenni. Elég, ha felteszünk magunknak pár kérdést, és ésszerűen megválaszoljuk a jó irányú változás érdekében. Milyen benyomást kelt a lakásunk? Milyen érzések kerítenek hatalmukba, ha egy pillantást vetünk életterünkre? A negatív vagy pozitív érzéseket nagyítja fel? Nem tetszik, amit lát? Jó, ha beismerjük magunknak, személyiségünk jegyei ott rejtőznek a lakás színeiben, elrendezésében, a felesleges holmik honlétében, fény-és növényzet mennyiségében, a bútorok milyenségében. Talán nem is ismerjük azon helyek/helyiségek erőteljes hatását életünkre vonatkozólag, melyeken éveken, vagy évtizedeken keresztül tartózkodunk a napi rutin áldozataiként. Hogy a természet egy jobbító sugarát becsempésszük otthonunkba, elég, ha friss, illatos, vagy egészséges, kereklevelű zöld növényt a bejárat (mely semmiképp sem az uralkodó széliránnyal szemben helyezkedjen el) valamely oldalán, illetve közösségi helyeken, íróasztalon (a kreatív gondolatokért), 3-as csoportokban piros virágokat helyezünk el a bejárati ajtó felé vezető út mentén, valamint a kertben egy kis szökőkúttal kiegészítve az anyagi gyarapodás érdekében.  A rendezettség elérését megelőzően végezzünk lomtalanítást; a 2 évig nem használt tárgyaktól, bútor daraboktól, ruháktól szabaduljunk meg, a fontosabbnak tartott emlékeinknek külön elszeparált kis fiókban adjunk új otthont, vagy alakítsunk ki egy vitrint a közösségi hely központi részeként, amire mindig jólesően tekinthetünk. Kerüljük a zsúfoltságot, próbáljuk a minimalizmus jegyében berendezni lakásunkat! Mindig legyen hely a munkafelületen, az íróasztalon, konyhapulton! A világítás nagy részét a napfény tegye ki, melynek erősségét tükrökkel fokozhatjuk. A kompakt fénycsöveket mellőzzük! A pihenősarok a bejárattal szemben helyezkedjen el, és a fejrész közvetlen a fal mellett legyen, hogy erősítse biztonságérzetünket. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy semmi ne legyen aránytalanul nagy, vagy kicsi! Óvakodjunk az éles sarkoktól, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a kerek, íves formák domináljanak házunkban, akár bútoraink tekintetében is! A zajkeltő és elektronikai eszközök jelenléte, az elektromágneses - ,rádió-és mikrohullámú sugárzás azonkívül, hogy vese-és szívproblémákat eredményez, az életenergia áramlását sem erősíti. Ezek ellen természetes kvarckristályokkal, valamint az elkülönítés módszerével védekezhetünk. Azon helyiségekbe költöztessük a Tv-t, számítógépet, ahol nem relaxálásé a főszerep, és nem töltjük ott az időnk túlnyomó részét. Ne feledjük, ha ” Rend a lelke mindennek”, otthonunk és bensőnk is a Béke szigetévé változhat! Ha ezek szerint járunk el, akkor már csak egy helyet kell találni, ahol beszerezhetjük a "Béke szigetének" kellékeit.

Next Bútor webáruház

Mint tudjuk a sötétítő függöny elsődleges feladata a fény megszűrése, de emellett nem szabad megfeledkezni lakberendezési, dekorációs fontosságáról sem. Egy megfelelő sötétítő függöny keretet ad az ablaknak és egyedivé, saját ízlésünkhöz közelállóvá változtatja otthonunkat. Viszont a dolognak van egy nehézsége, mégpedig a hihetetlenül széles választék és az hogy több fontos kérdésre is meg kell találnunk a választ, ahhoz hogy a legjobb függönyt válasszuk. Kezdjük talán azzal, hogy mi is lenne a függöny funkciója, hisz lehet olyan mely sötétít, lehet olyan mely csak árnyékol és az is előfordulhat, hogy csak dekorálásra szeretnénk használni. Ott van például a blackout-nak nevezett anyag, mely speciális szövésének köszönhetőn 95%-os fényzáró réteget képez ablakunk előtt és ehhez még csak nem is kell sötét színűt választanunk belőle, mert a világos és pasztel változatai sem fogják átengedni magukon a fényt. A fényáteresztés mértékét is tudjuk változtatni azáltal, hogy milyen sűrű szövésű textilt választunk. Ha csak árnyékolásra lenne szükségünk, akkor nyugodtan választhatunk világosabb színű és lazább szövésű anyagokat is. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy milyen tájolású a helyiség, hiszen mondjuk egy dolgozó szoba esetében, melyek ablakai északra néznek, egy sötétítő függöny maximum csak a kíváncsi tekintetek kívül tartására szolgál. Egyértelműen akkor járunk a legjobban, ha a sötétítő függöny színével összhangban van a szoba színvilágával és sikerül megteremtenünk ezáltal a harmóniát. Igazodnunk kell a bútorhoz, a tapétához, a szőnyeghez és a választható repertoár máris keskenyebb. Ha van olyan alapszín a szobában, mely erőteljesen dominál, akkor nem árt sötétítő függönyünket is ebben a színben kiválasztani, mert ez időtállóbb lehet, mintha a helyiség valamely kiegészítő színéhez igazodunk. Persze az is fontos, hogy saját ízlésünkhöz is igazodjunk és ha nekünk az élénk színek tetszenek, akkor függönyünk pompázhat egy erőteljesebb színben, csak ebbe az esetben nagyon vigyáznunk kell, hogy a harmóniát azért ne bontsuk meg. Ha a szín már nagyjából megvan, akkor jöhet a következő kérdés. A függöny egyszínű legyen vagy talán mintás? Ha a többi berendezési tárgyon, vagy kiegészítőn vannak minták, akkor vagy pontosan olyan mintájú függönyt válaszunk vagy inkább egyszínűt, mert a merőben eltérő minták nagyon zavaró összképet eredményezhetnek. És ha az anyag, szín és minta már megvan, akkor marad az utolsó kérdés, a méret. Azt kell eldöntenünk, hogy a függöny csak az ablakot takarja, vagy esetleg lógjon le a földig. Ha esetleg hosszabbra hagyjuk a függönyt, mint a karnis-padló távolság,  mondjuk 30 centivel, akkor a textil berogyasztásával például nagyon arisztokratikus hatás érhető el. A legtöbb gond azonban a fűtőtestekkel szokott akadni. Ezek a legtöbb ingatlanban ugyanis az ablakok alatt helyezkednek el és ha a földig érő függöny ezeket eltakarja az nem csak esztétikai, hanem a szoba felfűtésének szempontjából is problémát jelenthet. A választás tehát nem egyszerű, sokszor még egy lakberendezőn is kifog, de ha aprólékosak és türelmesek vagyunk a válogatásban, akkor megtalálhatjuk a megfelelő darabot.

A bambusznak több, mint 1000 különböző típusa és alfaja él jelenleg a földön és elterjedési területük is Észak-Kelet Ázsiától egészen Délkelet-Ázsiáig terjed. Sőt egyes fajtái még Észak-Ausztráliában is előfordulnak. Sokan tévesen fának gondolja, ami érthető is hiszen nem ritka, hogy akár 20 méter magasra is megnőnek. Persze az átlagos bambuszok azért nem ekkorák és csak 8-10 méteresre nőnek. Azonban ez a növény távol áll a faféléktől és a bambusz valójában a perjefélék családjába sorolandó. Ezt gyökérzetének szerkezet is bizonyítja, mely hálószerűen növi be a környező talajt és minden irányban újabb és újabb bambuszok bújnak elő a földből ugyanazon gyökérből. Ennek köszönhető az is, hogy a bambuszerdők sokszor szinte áthatolhatatlanul sűrűek. Egzotikus kinézete mellett a nyugati világban azért válhatott olyan kedvelt dísznövénnyé, mert igen szívós és a rosszabb minőségű talajban is vígan elél, viszont szüksége van a bőséges csapadékra. Felhasználhatóságának sokrétűsége az évezredek során a távol-keleti kultúrák egyik legfontosabb növényévé tette. Készítettek belőle hajókat, bútorokat, a papír alanyagául is szolgált, de például az első kínai ágyuk csöve is bambuszból készült. Előszeretettel használják az építőiparban építőanyagként és az állványzatok alapanyagaként is, hiszen amellett hogy erős, nagyon hajlékony is. És hát a gasztronómia sem maradhat ki a sorból, a friss bambusz rügyek fogyasztása ugyanis a legtöbb távol-keleti konyhában megfigyelhető. Mivel a bambusz rostjai hasonlóak a lenn vagy éppen a kender rostjaihoz, ezért a textilipar is előszeretettel választja alapanyagául és csodás szőnyegek, valamint falvédők készülnek belőle. Az ilyen bambusz szőnyegek egzotikus megjelenésükkel tényleg egyedivé és hangulatossá tudnak varázsolni minden otthont. Azonban nem ez a legnagyobb előnye ezeknek a padlóburkolatoknak. Mivel a bambusz rostjai rendkívül kemények és a nedvességet is jól bírják, ezért az ilyen szőnyegeket a külső terek burkolására ugyanolyan kiválóan alkalmazhatjuk, mint a belső terek esetében. Természetes alapanyagának köszönhetően ezekben a szőnyegekben nincsenek vegyszerek és különböző kemikáliák, ezért sokkal egészségesebb lehet a szoba levegője, hiszen nem fognak káros anyagok felszabadulni a szőnyegből. A legtöbb természetes alapanyagból készült szőnyeg és falvédő antisztatikus, ami annyit tesz, hogy taszítják az apró, töltéssel rendelkező részecskéket. A legtöbb szennyeződés és por így nem tud beleragadni a szőnyeg szálai közé és ebből következik, hogy a poratkák sem fognak megtelepedni benne, hiszen nem lesz mit enniük. Ezen tulajdonságai miatt rendszeresen vásárolják például allergiában szenvedők. A bambusz szőnyegek lakásunk hőmérsékletének elviselhetőbbé tételében is segíthetnek nekünk, ugyanis mikor a szoba páratartalma magas, akkor magukba szívnak valamennyi nedvességet, mely akkor párolog ki belőlük, mikor a helyiség levegője szárazzá válik. Mindegy hogy melyik pozitív tulajdonsága miatt, esetleg csak egzotikus külsejéből kifolyólag döntünk ezen padlóburkolat mellet, mert az biztos hogy meghatározó eleme lesz otthonunknak.

Szeretnél természetes szőnyeget otthonodba?

Az vitathatatlan tény, hogy az emberiség egyik legnagyobb felfedezése a tűzgyújtás technikájának megléte. A tűz kiváló arra, hogy megmelegítse ételeinket, hogy felmelegítse testünket és az ősidőktől kezdve már közösségépítő erővel is bírt. Addig nem nagyon volt vele gond, amíg eleink barlangokban vagy a szabad ég alatt laktak, de amikor elkezdtünk otthonokat emelni és a tűz bekerült a házakba, máris jelentkeztek a problémák. A nem megfelelőn elkerített tűzhely és a füst nem megfelelő elvezetése évszázadokig komoly gondokat okozott. Persze különböző a tűzhely fölé helyezett kürtők már az ókorban is léteztek, de a füst elvezetés igazi problémája csak a kémények megjelenésével, vagyis a XIII. században oldódott meg. Ettől kezdve beszélhetünk a mai értelembe vett kandallókról, melyek már tényleg biztonságosnak számítottak és sem füstmérgezéstől, sem a kipattanó parázs okozta tűztől nem kellett tartani a használójának. Míg korábban a különböző tűzterek nem igazán bírtak többlet funkcióval, addig a XIII. századtót kezdve egyre jelentősebb lett esztétikai és tulajdonosának társadalmi státuszát szimbolizáló erejük. Az egyre változatosabb motívumok és a nemesi címerek megjelenése a kandallókon a késő középkor egyik legfontosabb belsőépítészeti, díszítő elemévé emelte az ilyen tűztereket. Persze a hatékonyságuk ekkor még korántsem volt megfelelőnek mondható, hiszen csak az adott helyiséget voltak képesek valamelyest felfűteni. Hogy a hatékonyságukat növeljék, már a középkorban próbálkoztak olyan füstelvezető rendszerekkel melyek egy hosszú szakaszon át futottak körbe a helyiség falában, így az abban áramló meleg füst könnyebben fel tudta a fűteni a hideg helyiséget. Az igazi hatékonyságukat azonban csak a XX. században érték el a vízmelegítéses rendszereknek köszönhetően. Így már nem csak az adott helyiséget, hanem az egész lakást képesek voltak felfűteni. Manapság is pont ezért, vagyis a vízmelegítéses, radiátoros rendszerekkel való kombinálhatóságuk miatt választják egyre többen ezt a fűtési alternatívát. Persze a cserépkályhák is kombinálhatóak ezen fűtési rendszerrel, de sajnos a kályhák, jelentős súlyuk miatt, nem alkalmazhatóak minden típusú otthonban, valamint lassú felfűthetőségük miatt olyanok számára lehetnek alkalmasak, akik a nap nagy részében otthon tartózkodnak. A kandallóknak azonban nincsenek ilyen hátrányos tulajdonságaik és ha olyan tűzteret választunk hozzá, melyben a tüzelés pellettel is megoldható, akkor akár a felére is csökkenthetjük a téli fűtési számlánkat. A fűtési praktikussága mellett pedig ott van még lakberendezési ereje, hiszen egy esztétikusan kivitelezett kőkandalló könnyen válhat nem csak a szoba, hanem egész otthonunk legmeghatározóbb elemévé.