Minden, ami otthon

Miért akarunk folyton egyediek, mások lenni a környezetünkben élőkhöz képest? Talán a választ egyaránt visszavezethetjük a tudomány, vallás és pszichológia által megfogalmazott okokra is. Az evolúciós nézet szerint az a faj marad életben, mely túléli a környezeti viszontagságokat és minden akadályozó tényező ellenére szaporodni képes. A szaporodás (általában) két ivarérett, különböző nemű (egy fajba tartozó) egyed között történik, melynek előzményeként a párzásra kiválasztott és a kiválasztó egyaránt meggyőzte a másik felet külső jegyeivel, hogy frigyük egészséges, életrevaló utódokat fog biztosítani, mely a fajfenntartás elengedhetetlen feltételeként teljesül. Tehát, a faj fenntartása nem jöhetne létre a tömegből való kitűnés megvalósulása nélkül. Az állatvilágban is meg van a maga szertartása a külsőségek fitogtatásának, hogy a különböző nemű egyedek elnyerjék kiválasztottuk figyelmét, és ezáltal eleget tegyenek az élet kőbe vésett feltételeinek. Vallási tanokra visszavezethető indoklásként az „Isten a képmására teremtette az emberiséget” állításból indulhatunk ki. Mivel a Biblia állítása szerint az emberiség a maga útját járja a bűnbeesést követően, kizárva minden tettéből és döntéséből Istent, mint egy felsőbb hatalmat, saját maga Istenségét próbálja létrehozni. Identitását, elveit, számára szimpatikusnak vélt dogmáit, én-tudatát erősítő gondolatait külső formában próbálja megerősíteni. Saját magát azonosítja az Istennel, önmaga életét kívánja élni, minél inkább eltávolodva az „Isten által teremtett képmástól”. Ezek mind csak feltételezések, mindenesetre érdekes jelenségként szemrevételezhetjük a kamaszok lázadó korszakának deviáns öltözködését, szokásait, egy fajta tudatalatti eltávolodását a szülők által képviselt és az addig megtanult normáktól. A feltételezhető másik ok, mely a feltűnési vágy okaként konstatálható, a kompenzálási kényszer. Mikor valaki kevesebbre tartja, értéken alulinak képzeli magát, és egy hangsúlyosabb külsővel kívánja helyrebillenteni a benne eltorzult egyensúlyt. Nyilván nem minden fekete és fehér. A szépre, újra, változatosságra tett kísérleteink az öltözködésben, lakberendezésben, életvitelünkben egyaránt megnyilvánulnak, csak mert szépérzékünket akarjuk ezáltal kielégíteni. A szürke hétköznapoktól akarunk elmenekülni. A formák, szabályok alóli kihágásban kívánunk olykor-olykor megpihenni. Szerencsénkre, manapság a képzelet szülte, különleges termékek hadából válogathatunk. Legyen szó egy egyedi lámpaernyőről, vagy egy limitált szériás ruhakollekcióról, egy hétköznapitól eltérő formavilágot képviselő szobrászati alkotásról.
Leegyszerűsítve az egyediség lehet pusztán a szépség egyik formája, mely azáltal, hogy nem mindennapi élményben részesíti a csodálót, értéket őriz, melynek birtokában nem csak magunknak, de másoknak is imponálhatunk.