Annak igénye, hogy épületeinket lehűtsük és elviselhetőbbé tegyük a benti klímát, már a korai civilizációk idején is jelen volt, értelemszerűen főleg Afrikában és a mediterrán térségben. Az egyiptomiak például már Krisztus előtt 3000 évvel rájöttek arra, hogy a folyadékok párolgásuk során hűtik környezetüket. Ezen fizikai törvényszerűséget ki is használták és nagy agyag edényekbe vizet töltöttek, melyekből a párolgás során harmat keletkezett azok külső falán, ami elviselhetőbbé tette az adott helyiség hőmérsékletét. Később a rómaiak tovább fejlesztették az eljárást és ők már csővezetékekben vizet keringettek az épületek falában, melyek lehűtötték valamelyest a belső teret. Persze ezek még kezdetleges megoldásnak számítottak és mai értelemben vett modern klímák igazi elődjeire még a 19. századig várni kellett.
Michael Faraday 1820-ban rájött arra, hogy a cseppfolyósított ammónia párolgása során nagy mennyiségű hőt képes felvenni a környezetéből, így hűti azt. Ezt a technológiát néhány évtizeddel később már jégkészítésre is használták, de az igaz áttörésre az elektromos áram feltalálásáig még várni kellett. Azonban az ezen korai klíma berendezésekben használt gázok (ammónia és metil-clorid) igen mérgezőek és robbanásveszélyesek voltak. 1928-ban egy amerikai feltalálónak sikerült elsőként egy szénhidrogén származékot előállítani, a freont, mely akkor forradalmasította a klíma berendezések iparágát. Ez a gáz nem volt mérgező és nem fenyegetett a berobbanás sem, viszont a 80-as évekre bebizonyosodott, hogy komoly környezetkárosító hatással bír. Ekkor a hűtőgázok újabb generációjára volt szükség és megszülettek az R407C és R410A névre keresztelt, már környezetbarátabb freon változatok. A fejlesztések persze azóta is folynak, hiszen a cél hogy olyan gázokkal oldhassuk meg otthonaink klimatizálást, melyek semmilyen negatív hatással nincsenek környezetünkre. A hűtési eljárás folyamatán ugyanis nem igazán tudunk változtatni, hiszen az egy alapvető fizikai törvényre épít.
A klíma berendezések működés elve egyszerű. A cseppfolyósított gázt beáramoltatjuk a rendszerbe, vagyis a klíma berendezés párologtatónak nevezett részbe. A folyadék, miközben áthalad a rendszeren, párolgásának köszönhetően, hőt von el a környezetétől, így a környezet levegőjének hőmérséklete csökken. Az eljárás ezen része még egyszerű, de ezután a felmelegedett gázt a rendszernek vissza is kell hűtenie, hogy újra fel lehessen használni. Szóval a felmelegedett gázt egy kompresszor a klíma berendezés kondenzátorában juttatja, ahol az lehűl és egyben lecsapódik, vagyis újra cseppfolyós állapotú lesz és így kezdődhet a folyamat elölről. Ezek után már csak a rendszerbe került hő ventilátorral történő eltávolítására van szükség. A klíma berendezések egy újabb példáját képezik annak, hogy a fizikai törvényszerűségek és a természeti folyamatok megfigyelésével és azok kihasználásával, hogyan tehetjük komfortosabbá mindennapjainkat.
